Neveljük reziliens gyereket!

Mindenki arra vágyik, hogy elfogadják, elismerjék, szeressék, tartozzon valahova, megbecsüljék. Ezek az alapvető létfenntartáshoz kapcsolódó ösztönök, ha nem integrálódunk, sebezhetőek vagyunk, kikerülünk a falkából és bizonytalanná válik az egzisztenciánk.

Ez a modern világban már nem így van, egyedül is képesek vagyunk ellátni és fenntartani magunkat, az ösztönök azonban nagyon erősek, különösen a gyerekeknél, hiszen az ő egzisztenciájuk tényleg attól függ, hogy támogató környezetben élnek-e, mivel egyedül még képtelenek az ellátni magukat.

Ez a megfelelési kényszer és az elfogadás utáni vágy megmarad felnőttkorban is, bár azoknál a felnőtteknél, akiknél ez gyermekkorban természetesen jött és nem kellett túl sokat alkalmazkodniuk az őket ellátó felnőttekhez ez jóval kevésbé domináns. Ezek a felnőttek általában erősebb önképpel és önbizalommal rendelkeznek, jobban elhiszik, hogy nekik alanyi jogon járnak dolgok és nem érzik, hogy feltételekhez kötődne elfogadásuk. Biztosan tapasztaltuk már ezeket magunkon is, például ilyen mondatokban érhetjük tetten saját sebezhetőségünket:

-Nem vagyok elég jó.

-Ha elmondom a véleményem, akkor majd nem szeretnek, kiközösítenek.

-Ha lefogyok, jobban kedvelnek majd.

-Azért nem szeretnek, mert ..................... vagyok.

Mit tehetünk, hogy gyermekünkből lelkileg ellenálló -reziliens- felnőtt váljon?

1,Soha ne kössük feltételhez az alapvető létszükségleteit! Egyszerűnek, sőt már túl nyilvánvalónak tűnik, de ilyen esetek mind a mai napig előfordulnak, pl: addig nem kapsz vacsorát, amíg... 

2,Éreztessük vele, hogy fontos része a családnak, akkor is, ne zárjuk ki, ne szeparáljuk, időlegesen sem. A kirekesztettség érzése a legkevésbé elfogadható a felnőtteknek is, gyerekeknél pedig a teljes egzisztenciája megkérdőjeleződik benne, hiszen a szülői elfogadáson keresztül tanulja meg elfogadni magát.

3,Vonjuk be a közös feladatokba, egészen kis korától lehet saját feladata, ezzel megtanulja, hogy ő is fontos része a családnak és hozzá tud tenni a mindennapi dolgokhoz.

4,Ne éreztessük vele, hogy ő még kicsi, azt különösen ne mondjuk neki, hogy még úgy sem érti. Mindent el lehet magyarázni úgy, hogy a kis -4 év alatti- gyerekek is megértsék.

5,Érdeklődjünk a dolgai iránt! A rohanó világunkban talán ezt a legnehezebb megvalósítani. Korábban, amíg nagycsaládokban éltek az emberek, mindig volt egy rokon, aki meghallgatta a kisgyerekeket, beszélgetett velük akkor is, ha a szülők nem értek rá. Ez most sajnos egyre kevésbé igaz, a szülők gyakran a legnagyobb jó akaratuk ellenére sem tudnak megfelelő minőségi időt tölteni a gyermekükkel, a nagyszülők pedig gyakran távol élnek.