Beköltözött a gyerek, hogyan tovább?

• Az átigazolási szezon lassan lezárul, sok helyen be is költöztek már az akademista sportolók az akadémiákra és bizony az első öröm és lelkesedés is alábbhagy lassan. Elmúlik az újdonság varázsa, csökken a büszkeség, amit a kiválasztás és a sikeres átigazolás kiváltott, előtérbe kerülnek az eddig elnyomott érzések, a honvágy és a család hiánya. Hiányzik a napi rutin, újakat kell tanulni, új emberekkel kell kialakítania a fiatal sportolónak a mindennapjait, úgy, hogy közben csúcsteljesítményt vár el tőle az új csapat. Ez még egy felnőttnek sem könnyű, hát még egy 14-16 éves gyereknek, aki egyszerre változtat munkahelyet, iskolát és lakóhelyet is, gyakran egyetlen ismerős arc nélkül. Ehhez jön még a lelkiismeret furdalás, nem meri elmondani a szüleinek, talán még saját magának sem vallja be eleinte, hogy milyen nehézséget jelent neki az új helyzet. Patthelyzet alakul ki, a gyerek és a szülő is másik fél érdekében próbálja erősnek mutatni magát, abban a hiszemben, hogy ezzel megkönnyíti a másik helyzetét, pedig pont az ellentéte igaz.

Nézzünk néhány gyakorlati tanácsot erre a helyzetre:

1,Beszéljünk őszintén erről a helyzetről, mindenki mondja el, hogy mi jelenti neki a nehézséget és mi könnyítene rajta. Soha ne próbáljuk "becsomagolni" az érzéseinket, az csak elfedi a problémát, és ebben a helyzetben a megoldás és nem az elodázás a célunk.

2,Fogalmazzunk meg konkrét javaslatokat!

"Szeretném, ha minden este jelentkeznél, hogy tudjam, hogy mi történt veled napközben."

"Örülnék, ha a távolság ellenére is ugyanolyan részese lehetnék az életednek."

"Abban bízom, hogy nem maradok ki semmilyen fontos családi eseményből, vagy történésből."

3, Korlátozzuk a szomorú perceket, de ne ellenkezzünk, hagyjuk, hogy mindenki a saját tempójában "gyászolja el" a korábbi közös életet, a szülő-gyerek kapcsolat átalakulását, de szabjunk neki határt.

Például jó ötlet reggel 5 percet adni magunknak arra, hogy csak ezzel foglalkozzunk, de utána -akár a stoptábla módszer segítségével- foglalkozzunk a napi feladatainkkal. Különösen a sportolónak fontos, hogy ne gátolja a munkában, ne okozzon érzelmi blokkot, mentálisan ne gyengítse, hiszen egy élsportolónak 100 %-os figyelemre van szüksége.

4,Minden személyes találkozónál beszéljük meg, hogy mikor találkozunk legközelebb, és mi lesz addig a kapcsolattartás módja.

5,Biztosítsuk a gyereket arról, hogy a megváltozott élethelyzet csak egy faktora a kapcsolatnak és attól ő még ugyanúgy része a családnak és ugyanahhoz a biztonságos közeghez tartozik, része egy nagyobb egésznek és nincsen egyedül.