Mit tehetünk magunkért?

1. észreveszem és felfedezem magamat, rácsodálkozom magamra, a személyiségemre gyermeki kíváncsisággal és érdeklődéssel értékeket, kincseket feltételezve.

2.Igyekszem megérteni magamat, ahogy egy gyerek rászorul arra, hogy a szülei értsék, megértsék, ráhangolódj a nak érzéseit elfogadják. 

3.Egyyüttérző vagyok magammal, akármilyen neveletlen részein legyenek is.

4.Tudatosítom, hogy nem vagyok egyedül, mint esetleg gyerekkoromban, hanem számíthatok magamra.

5.Kifejezzem magam iránt a tiszteletemet, megbecsülésemet azzal is, hogy döntök:k abbahagyom önmagam bántalmazását, azért is, hogy a családban ne váljak bántalmazóvá.

6.Elhatározom, hogy többé nem hanyagolom el magam, még ha nem is tudok mindent megadni magamnak, amire szükségem van.

7.Felteszem a kérdést, hogy mit tehetek magamért, a gyerekeim javára, amikor szülőként szorult helyzetbe kerülök és tehetetlennek érzem magam.

8.Elhagyom azon magatartásformáimat, amelyek a gyerekekre, vagy másokra hárítják a felelősséget, másokat okolnak a fennálló helyzetért, a gyerekeket hibáztatva és önmagamat felmentve megakadályoznnak a hatékony cselekvésben.

9.Elfogadom, hogy törődésre és gondoskodásra szorulok, ezért biztosítom a saját növekedésem feltételeit.

10.Következetesen emberszámba veszem magam, személyként viszonyulok magamhoz, aki mindig több mint elég jó, vagy alig jó szülő.

Mindez segíthet abban, hogy amit nevelésnek hívunk, több lehessen, mint a saját szorongásaink, érzelmi önszabályozás gyöngeségeink, sebzettségeink kifejezésének sajátos módja. Mi felnőttek hajlamosak vagyunk ugyanis nevelésnek tartani azt, amit neveletlenségnek hívunk a gyerekeink esetében.